Géptelepítés, ahogy a profik csinálják

0
22

Nem kedveled a váratlan hibákat? Szeretnél könnyen és gyorsan jó gépet építeni? Megmutatjuk a szervizesek trükkjeit a hardver összeszerelésétől az első indításig.

Kiváltságos – és nem feltétlenül irigylésre méltó – helyzetben vannak a számítógépszervizekben dolgozó szakemberek: egy könnyebb munkanapon is össze kell szerelniük akár öt-tíz gépet. Nehezebb napokon pedig becsúszik egy-két notebook, tablet vagy éppen asztali PC, amelyekben nem reprodukálható, véletlenszerű hibajelenséget kell megismételni, majd felderíteni annak okát és megszüntetni azt. Ennyi feladattal nem is tudna megküzdeni egy szakember, ha nem segítené néhány hasznos munkaeszköz, szerszám és segédprogram, és nem lenne birtokában néhány olyan trükknek, amelyekkel jelentősen lerövidítheti a szerelést, vagy megelőzheti az esetleges hibákat. Cikkünkben olyan hasznos tippeket mutatunk, amelyeket a szervizesek is előszeretettel alkalmaznak, amikor gyorsan kell szép és stabil gépet összeépíteniük.

Nem kedveled a váratlan hibákat? Szeretnél könnyen és gyorsan jó gépet építeni? Megmutatjuk a szervizesek trükkjeit a hardver összeszerelésétől az első indításig.

Kiváltságos – és nem feltétlenül irigylésre méltó – helyzetben vannak a számítógépszervizekben dolgozó szakemberek: egy könnyebb munkanapon is össze kell szerelniük akár öt-tíz gépet. Nehezebb napokon pedig becsúszik egy-két notebook, tablet vagy éppen asztali PC, amelyekben nem reprodukálható, véletlenszerű hibajelenséget kell megismételni, majd felderíteni annak okát és megszüntetni azt. Ennyi feladattal nem is tudna megküzdeni egy szakember, ha nem segítené néhány hasznos munkaeszköz, szerszám és segédprogram, és nem lenne birtokában néhány olyan trükknek, amelyekkel jelentősen lerövidítheti a szerelést, vagy megelőzheti az esetleges hibákat. Cikkünkben olyan hasznos tippeket mutatunk, amelyeket a szervizesek is előszeretettel alkalmaznak, amikor gyorsan kell szép és stabil gépet összeépíteniük.

Egy új gép születése

Ne kapkodjunk! Ez a legfontosabb tanács, bár nagyon nehéz betartani, mert a hosszas nyomozómunkával összeválogatott komponensek beszerezése után szeretnénk minél hamarabb birtokba venni új gépünket. De nem éri meg sietni, mert könnyen lehet, hogy becsúszik valami idegesítő apróság vagy éppen egy gyári hibás komponens, és mindent kezdhetünk elölről. Kapkodás helyett haladjunk sorban, higgadtan, így biztosan elkerüljük a hibákat, és gépünk is rendezett, jól szellőző és szép lesz, nem csak egy összedobált hardverkupac.

Kicsomagolás

A netes szlengben gyakran emlegetik az RTM szót, amikor valaki banális hibát vét egy-egy hardverrel kapcsolatban. A Read The Manual (csúnyább változatát is használják) annyit tesz, hogy nem szégyen elolvasni a használati útmutatót – aki szerint ez ciki, az előbb-utóbb úgyis beleszalad valami komolyabb gondba éppen emiatt. Mi inkább olvassuk el a frissen beszerzett hardverkomponensek használati útmutatóját. Nem kell szóról szóra átbogarászni, de a fontosabb beállításokat, szolgáltatásokat fussuk át, mielőtt nekikezdenénk a szerelésnek.

A leggyakrabban elkövetett hibák ilyenkor az alaplappal kapcsolatosak, de sokszor a videokártya vagy éppen egy processzorhűtő leírása tér ki egy olyan részletre, amelynek figyelmen kívül hagyása komoly gondokat okoz majd szerelés közben vagy akár utána.

A hardvergyártók előszeretettel pakolják tele a dobozokat mindenféle papírral, melyek közül persze nem kell mindegyiket végignéznünk. Legtöbbször a „User Manual” elnevezésű füzetkében találjuk a hasznos leírást; a garanciális szervizelésre kitérő, illetve hirdetési célzattal a dobozba rejtett lapok nem fontosak. Ennél ritkábban, de azért előfordul, hogy egy-egy cég ajándék szolgáltatást vagy szoftvert ad az általunk választott komponenshez. Ilyenkor az aktiváláshoz szükséges licenckulcsot a mellékelt DVD papírtokján vagy – ha ilyen nincs – a használati útmutatóra, esetleg egy külön papírlapra ragasztva, a dobozban találjuk meg.

Olyan komponens is megfordult már tesztlaborunkban, amelyhez egyáltalán nem volt használati útmutató. A Logitech billentyűzeténél például roppant ötletesen a dobozt kifordítva kaptuk meg a leírást, de olyan is előfordult, hogy a dobozra nyomtatott internetes címen keresztül, PDF formátumban tölthettük le a szükséges dokumentumokat. Ez utóbbi egyre népszerűbb a gyártók körében.

TOP 3 PC World tipp

DIMM-foglalatok sorrendje: Az alaplapok modelltől és platformtól függően más és más sorrendben használják a DIMM-foglalatokat. Ha nem a megfelelő helyekre pattintjuk be a DRAM-modulokat, jobb esetben egycsatornás szervezésű, gyengébb teljesítményű gépet kapunk, rossz esetben a PC néhány percenként megmagyarázhatatlanul lefagy.

Rejtett VGA-kapcsoló: Jó néhány videokártyán több vBIOS-chip is van, melyek között egy DIP-kapcsolóval válthatunk. Ez hasznos szolgáltatás, amivel kivédhető egy félresikerült BIOS-frissítés, ugyanakkor nem mindegy, melyik vBIOS-t választjuk; a cégek előszeretettel alkalmaznak eltérő beállításokat, például csendes és tuning üzemmódot. A DIP-kapcsolók nagyon kicsik, alig észrevehetően bújnak meg a hatalmas hűtőbordával fedett kártyán.

Túl nagy processzorhűtő: A hűtőt nem mindig ajánlott házba szerelés előtt véglegesen rögzíteni. Különösen a nagyobb toronyhűtőknél érdemes pontosan betartani a leírásban ajánlott szerelési sorrendet, hogy könnyedén hozzáférjünk a rögzítőcsavarokhoz és a CPU-foglalat körüli alaplapi csatlakozókhoz.

Első próbakör

A profik legfontosabb tippje otthoni gépszerelőknek, hogy ne essenek neki azonnal a házba szerelésnek. A több komponensből felépülő számítógépnél ugyan nagyon kicsi az esélye a gyári hibának, de azért előfordulhat, és ha ezt időben kiderítjük még a garanciális szervizeltetés előtt, cseregarancia-időszakon belül visszavihetjük a szaküzletbe a hibás terméket. Éppen ezért a szerelés, csavarozás helyett inkább rakjuk össze új gépünket az asztalon. Nem baj, ha lógnak a kábelek, az SSD hintázik a SATA-kábelen, a videokártyát pedig csak a gravitáció tartja a PCIe-foglalatban – sokáig úgysem hagyjuk így PC-nket, ám ha valamiről kiderül, hogy hibás, egy mozdulattal kikaphatjuk, és már vihetjük is vissza.

Az asztalra kipakolásnak is megvan a maga menete, melyet érdemes betartani, ráadásul fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne történjen baleset a védtelenül szabadjára hagyott komponensekkel. Az alaplappal kezdjük: az antisztatikus zacskóból kihúzva helyezzünk saját dobozára. Távolítsuk el a processzorfoglalatot védő kupakot, és a leírás szerint rakjuk be a processzort. A következő lépés a memóriák beszerelése: az alaplap leírását követve válasszuk ki a megfelelő DIMM-foglalatokat, így biztosak lehetünk abban, hogy megfelelő üzemmódban, maximális teljesítménnyel üzemelnek majd a RAM-modulok. A következő lépés a processzorhűtő legyen. Két megoldással találkozhatunk: a cég előre felvitte a CPU-blokkra a hőpasztát, vagy ezt egy külön injekciós tűben, illetve zacskóban mellékelte. Míg az első megoldás kényelmesebb, utóbbi a jobb, ugyanis a nagyobb hűtőt egészen biztosan el kell majd távolítanunk a házba szerelés idejére, ilyenkor pedig érdemes letisztítani és újrakenni a processzor hősapkáját.

Következhet a videokártya, amit mindenképpen a PCIe ×16-os foglalatba helyezzünk (Figyelem, ez nem feltétlenül a legfelső kártyahely!), majd csatlakoztassuk a tápegységet az alaplap és VGA megfelelő helyein. A tárolót még nem érdemes bevetni, bár ebből sem lehet gond, helyette egy USB-kulcsot halásszunk elő legalább 2 GB tárhellyel, amelyre az Universal USB Installer segítségével írjunk ki egy kifejezetten hardvertesztelésre készített Live Linuxot. Több ilyen disztribúció közül válogathatunk, de az igazán professzionális változatokhoz (például Stresslinux, Phoronix Test Suite Live, Inquisitor) parancssoros vezérlésre van szükség. Ennél barátságosabb, és a célnak megfelel az UBCD, amellyel kategóriákra bontva kapunk CPU-, RAM-, HDD/SSD-, vRAM- és monitortesztet. Az asztalon összeszerelt új gépünkön ezeket érdemes elsőként futtatni. Ha nem tapasztalunk semmilyen hibát, következhet a frissítés.

TOP 3 PC World tippAsztal helyett doboz: Az asztalra letéve egyszerűen nem lehet biztonságosan összeszerelni egy PC-t, arról nem is beszélve, hogy az alaplap alja felkarcolja az asztallapot. Éppen ezért használjuk fel az alaplap dobozát, és erre tegyük a kicsomagolt alaplapot, amit úgy helyezzünk el, hogy a videokártya hátlapi panelje épp lelógjon a doboz szélén. Bekapcsolás előtt még egyszer ellenőrizzük, hogy minden komponens és kábel stabilan csatlakozik-e.

Az első stresszteszt: Az első stresszteszt nagyon fontos, itt vizsgáznak az új komponensek. Van néhány alaplap és videokártya, amelyeket a gyártó még csomagolás és szállítás előtt egyesével tesztel (például Asus Sabertooth, Gigabyte Black Edition), ám ezekért borsos felárat kérnek. Mi indítsuk el az UBCD USB-kulcsról a Memtest programot, amelyen gyorsan lebukik a rossz RAM-modul. Ezt követheti a CPUburn, majd a System

Stability Tester, melyeket az UBCDCPUCPUstress indítása után érünk el.

Alaplapindítás csavarhúzóval: A számítógépháznak még a közelébe sem mentünk, alaplapi kapcsolók pedig nem minden modellen vannak, ennek ellenére könnyedén elindíthatjuk félkész gépünket. Egy csavarhúzóval vagy szinte bármilyen fém tárggyal egy pillanatra érintsük össze az alaplapi Power Switch csatlakozó két érintkezőjét, és máris indul a PC.

Frissítési láz

Szerencsések vagyunk, leendő gépünk működik, az alkatrészek nem gyári hibásak, azonban még mindig ne kezdjünk neki a csavarozásnak. Most, hogy még nincs feltelepített operációs rendszerünk, nem tárolunk fontos fájlokat, és nem használjuk napi szinten a gépet, ejtsük meg a frissítést minden lehetséges hardveren. Fontos lépés a firmware-ek frissítése a legújabb verzióra, már csak azért is, mert az általunk megvásárolt komponens jó eséllyel hónapokig pihent raktárak mélyén, miközben a gyártó szoftveres csapata rengeteg javításon, újításon dolgozott. Az újabb vezérlőszoftverrel sokszor olyan új funkciókat kapunk, melyek igazán hasznosak, vagy éppen egy időközben felderített hibát javított a gyártó, esetleg éppen a kompatibilitást javította.

A firmware frissítése különösen alaplapok esetén fontos, és mivel ez gépünk alapja, a legkisebb javítás, változtatás vagy teljesítménynövelés is kihatással van a teljes PC-re. Szintén fontos, hogy a VGA firmware-jét is ellenőrizzük; ilyet ugyan ritkábban adnak ki a gyártók, ám ha a videokártyánk támogatási oldalán találunk frissebb kiadást, mindenképpen érdemes ezt alkalmazni.

A routerre, tévére, játékos egérre és számtalan egyéb perifériára most nem térnénk ki külön, ám az SSD-ket mindenképpen ki kell emelni a sorból. Itt az adatbiztonság és a sebesség miatt is kritikusan fontos, hogy hibátlan és optimalizált belső szoftver vezérelje a tárolót, és a gyártók hajlamosak is időnként újabb verziókat kiadni. Több SSD-nél is előfordult már, hogy komoly adatvesztési hibát javítottak, és olyannal is találkoztuk már, hogy az írási teljesítmény nagyjából 50 MB/s-mal ugrott meg egy egyszerű frissítés után.

Régebben egy-egy ilyen frissítés életveszélyes mutatvány volt, sok szakember éppen arra szakosodott, hogy a hibásan írt BIOS-chipeket cserélje. 2015-re sokat javult a helyzet: számos gyártó egyszerűen két BIOS-chipet szerel alaplapjára vagy videokártyájára, más gyártóknál pedig vész esetén egy BIOS-felülíró algoritmus aktiválódik, így a „halott” periféria is újra életre kelthető. A biztonsági megoldások ellenére ne vegyük félvállról a frissítési műveletet, de megijedni sem szabad: néhány perces művelettel stabilabb, gyorsabb gépünk lehet.

TOP 3 PC World tippKerüljük az NTFS partíciót: Néhány gyártó nem viszi túlzásba a frissítési algoritmus finomhangolását, és a felhasználói hibákra sem figyel, ezért inkább mi legyünk a szokásosnál is elővigyázatosabbak. Tipikus gond, hogy a BIOS-ból indított alaplapfrissítési rutin megtalálja az USB-kulcsra kimentett BIOS-fájlt, el is indítja az EPROM-chip törlését, majd amikor kiolvasná az USB-tárolóról a fájl tartalmát, kiderül, hogy NTFS partícióról nem képes olvasni, így ott maradunk egy teljesen törölt flashchippel, a gép pedig nem indul többé. Hogy elkerüljük ezt a hibát, az USB-kulcsot előtte formatáljuk le FAT-re vagy FAT32-re – arra a fájlrendszerre, amit a leírás szerint is kezel az alaplap frissítőrutinja.

Frissítés előtt mentés: A frissítések listázásánál a gyártók általában feltüntetik, milyen új funkciókat kapunk, milyen hibákat javítottak stb., azt viszont nem tudjuk meg, hogy az újabb verzióval nem kerül-e felszínre egy-két olyan hiba, amely éppen minket érintene. Menjünk elébe a katasztrófának, és mielőtt felülírnánk a jelenleg aktív firmware-t az új verzióval, mentsük le a régit. Ehhez használjuk a frissítéshez előkészített USB-kulcsot, a frissítési rutinokban pedig szinte kivétel nélkül megtalálható a mentési opció is.

Szünetmentes tápegység: Jobb félni, mint megijedni – tartja a mondás, méghozzá helyesen. A firmware-frissítések legnagyobb ellensége az áramszünet, amely bármikor bekövetkezhet. Ezt a legegyszerűbben egy szünetmentes tápegységgel akadályozhatjuk meg. A párperces frissítési folyamatot akár egy kisebb, kb. 500 VA-s modellel is áthidalhatjuk, és a mindennapos használatban is jó szolgálatot tesz egy ilyen tápellátás: nem csupán az áramszünetből adódó adatvesztést kerülhetjük el, de a feszültségingadozás káros hatásától is megkíméli számítógépünket és egyéb perifériáinkat.

Szerelés

Végre jöhet a szerelés, aminek még így, ennyi előkészület után sem szabad eszetlen sebességgel nekiállni. Nagyon szeretnénk végre összeszerelve látni számítógépünket, de hogy ne kelljen később ismét szétszednünk egy-egy hiba miatt a gépet, és ne fussunk menet közben akadályba, haladjunk megfontoltan. A számítógépházakhoz tartozik leírás; lapozzuk át, majd az oldallapok eltávolítása után kezdjünk az alaplap beszerelésével. Csavarozzuk a megfelelő helyekre a tartólábakat, majd pattintsuk be a hátlapi csatlakozók lapját, és csúsztassuk a helyére az alaplapot – ha jó munkát végeztünk, minden csavarhely pontosan a helyére kerül, semmit sem kell feszegetni. Az alaplapba előzőleg már beszereltük a processzort és a memóriát, ezt nem is szükséges kiszedni a szereléshez, azonban a nagyméretű CPU-hűtőt érdemes eltávolítani, hogy könnyebben hozzáférjünk a csatlakozókhoz a kábelelvezetés során.

A rögzítés után következhet a tápegység, amit nem nehéz a helyére csavarozni, különösen akkor, ha a gépház aljába kerül, a kábelekkel azonban sokat kell bíbelődni. Amennyiben moduláris tápegységet választottunk, ez a feladat valamelyest leegyszerűsödik, de egy jól megépített házban az alaplaptartó lemez mögé nagyon sok kábelt be lehet zsúfolni. Kezdjük az előlapi kapcsolók és portok csatlakoztatásával, majd jöhetnek az alaplapi tápkábelek, hűtőventilátor-kábelek stb. A merevlemezt és az SSD-t úgy szereljük be, hogy a kábelek hosszát és elvezetését is vegyük figyelembe, a merevlemeznél pedig a rezgést elnyelő gumibakokat se feledjük. Következhet a CPU-hűtő rögzítése, és ha szükséges, kenjük újra a processzor megtisztított felületét hőpasztával.

A videokártyát hagyjuk a végére, rögzítsük a hátsó lemezhez, majd a kártya végén lévő csatlakozókhoz vezessük el a kiegészítő tápkábeleket. Ha mindent beszereltünk és bekötöttünk, rögzítsük a kábeleket műanyaggal borított fémdróttal vagy miniatűr kábelkötegelőkkel.

TOP 3 PC World tippKábelcsavarás: Ha nem tudjuk hátul elvezetni a SATA-kábeleket, legalább ne hagyjuk, hogy lógjanak a ház alján. Fogjunk egy tollat vagy ceruzát, és csavarjuk fel rá szorosan a SATA adatkábelt. Az eredmény egy rugalmas spirálkábel, pont olyan, mint a régi telefonkábelek: nem csupán hosszban ideális, még jól is néz ki.

Csak a legfontosabb kábelek: Az alaplapok tömve vannak csatlakozókkal, ahogy az erősebb tápegységek esetén is sok-sok kábellel kell megküzdenünk. Moduláris tápegységhez tényleg csak a legfontosabb kábeleket csatlakoztassuk, és ha tehetjük, a többi komponenshez is a minimálisan szükséges kábelmennyiséget használjuk fel. Például egy extra ventilátor vagy LED-es világítás bekötéséhez nem szükséges standard MOLEX kábelkorbácsot használni, hanem az amúgy is szükséges SATA tápkábel egyik csatlakozóját is átalakíthatjuk MOLEX-szé egy pár száz forintos adapterrel.

Mágneses fejű csavarhúzó: Nincs annál idegesítőbb, mint amikor a kis csavarok elgurulnak. De mégis van: amikor a már beszerelt alaplap alá szorulnak be. Ezt egyszerűen elkerülhetjük egy mágneses fejű csavarhúzóval, ami már csak azért is hasznos, mert a szűk helyekre be sem férünk két kézzel, hogy pontosan a helyére illesszük az apró csavart. A torony processzorhűtők között több olyan modellel is találkoztunk már, amelyeket egyszerűen nem is lehet normál csavarhúzóval rögzíteni. A mágneses fejű csavarhúzótól nem kell félni, a mágnes nem annyira erős, hogy kárt tegyen a merevlemezben.

Végső beállítás

Elkészültünk a gépszereléssel: minden stabilan működik, mindent a legfrissebb firmware vezérel, a végeredmény pedig hibátlan és első osztályú. Már csupán egyetlen feladatunk maradt, méghozzá az alaplapi BIOS beállítása. A szükségtelen vezérlőket tiltsuk le, a rendszermemóriát kapcsoljuk a gyárilag garantált sebességre, a bootsorrendet állítsuk be, és Windows 8 esetén aktiváljuk az UEFI módot. Ezt sok lapon úgy tehetjük meg, ha lekapcsoljuk a CSM módot (Compatibility Support Module). A házhűtő ventilátorokat is most kapcsoltuk be elsőként, ezért válasszuk meg az ideális sebességüket.

TOP 3 PC World tippVentilátorjátszma: A ventilátorvezérlést rábízhatjuk egyszerű kapcsolóra, előlapi panelre vagy az alaplap BIOS-ára. A fordulatszám meghatározásakor figyeljük a hőmérsékleteket is, és törekedjünk az optimális irányú és mennyiségű légáramlásra: elölről érkezik a friss, hideg levegő, a meleg pedig hátul távozik. Fontos, hogy a ventilátorok ne dolgozzanak egymás ellenében.

Nem mindenre van szükség: Az alaplap BIOS-ának van egy szekciója, amelyben az integrált vezérlőket aktiválhatjuk. Közülük nem érdemes válogatás nélkül mindent bekapcsolni: amit nem használunk, azt tiltsuk le. Így egyrészt a fogyasztás is csökken valamelyest, másrészt ezek driverét sem kell telepítenünk, ami jó eséllyel a Windows betöltődésének sebességén is érződik majd.

Ideális bootsorrend: Ártatlannak tűnő, de annál fontosabb beállítás a bootsorrend meghatározása. Gyakori gyári beállítás, hogy minden perifériát előre vesznek, és csak az utolsó a HDD/SSD. Ennek kompatibilitási okai vannak, amire azonban nekünk nincs szükségünk: vegyük először a rendszermeghajtót, a többit pedig, ha lehet, tiltsuk le. Első indításkor úgysem talál rajta rendszert a BIOS-rutin, ezért az operációs rendszer telepítője köszönt, utána pedig már a feltelepített rendszer lesz az első a sorban, nem kell kivárnunk a sok-sok periféria végigpróbálgatását.