[tabgroup]

Uralkodása idején István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé: erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342–1382) kezdve augusztus 20-a egyházi ünnepként élt tovább. Mária Terézia (1740–1780) a naptárakba is felvétette nemzeti ünnepként, továbbá Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.

Az 1848-as szabadságharc leverése után betiltották az ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. 1860-ban ünnepelhették ismét, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezés után a nap visszanyerte régi fényét. 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter rendeletére címeres zászlóval lobogózták fel a középületeket augusztus 20-án.

A két világháború között az ünnep eszméje kiegészült a Szent István-i, azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való emlékeztetéssel.

1945–47 között csak egyházi ünnepként engedélyezték. A kommunisták sem vallási, sem nemzeti hátterét nem vállalták, de megszüntetése helyett tartalmilag változtattak rajta. Először az új kenyér ünnepeként állították be, majd alkotmányuk hatályba lépését időzítették új – szocialista – államalapításként 1949. augusztus 20-ára, így 1989-ig a Magyar Népköztársaság alkotmányának napjaként ünnepelték.

A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók. 1989 óta újra megrendezik a Szent Jobb körmenetet a Szent István Bazilikánál. Az igazi rehabilitációt az 1991. évi VIII. törvény jelentette, amikor augusztus 20-át az Országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánította, amelyet a 2012-ben életbe lépett Alaptörvény megerősített.

„(1) Magyarország nemzeti ünnepei: a) március 15. napja, az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc emlékére; b) augusztus 20. napja, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére; c) október 23. napja, az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.

(2) A hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja.”

Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés, J) cikk

Az ünnep része Magyarország lobogójának felvonása után a honvédtisztek avatása a Kossuth téren, az elmaradhatatlan esti tűzijáték a Duna-parton, valamint az új kenyér és az ország tortájának megkóstolása.


Magyarország első királya, I. (Szent) István uralkodása (1000-1038) a teljes magyar történelem egyik fő sarokpontja. Egészen a huszadik századi kataklizmákig, a Trianoni békediktátumig Szent István uralkodása hozta a legjelentősebb változást a magyar nép életében. Emlékezetünk talán csak Hunyadi Mátyás királyságát, és a mohácsi csatavesztést őrizte meg hasonló súllyal.

I. (Szent) István. Képes Krónika

I. (Szent) István. Képes Krónika

Szent István a magyarok számára a nehezen, áldozatok árán megteremtett egység szimbóluma. A végső letelepedés, a meggyökeresedés és a jövő építésének jelképe. A király áldozatra kényszerítette az országot, véráldozatra az új hit, a kereszténység meghonosítása és elterjesztése érdekében. Abban az időben a nép jövőjének zálogát a frissen felvett – általa is gyakorolt – vallás megerősítése jelentette, mely folyamat beváltotta Szent István reményeit. Az átmeneti periódus hosszú ideig tartott, fájdalmas volt. Több száz év telt el, mire Magyarország teljes egésze kereszténnyé vált.

István apja, Géza fejedelem idejében indult el a nyugati kereszténység terjesztése, annak ellenére, hogy egyes törzsfők már a keleti, bizánci rítus szerint gyakorolták a hitet.  István első, eredeti neve Vajk volt, de királyként már nemcsak politikai okokból, hanem belső meggyőződéséből folytatta apja megkezdett, stratégiai munkáját. Megkoronázására 1000 karácsonyán vagy 1001 első napján került sor, miután hívei koronát kértek részére a római pápától.

István király legfontosabb intézkedései közé tartozik a tíz első egyházmegye megalapítása – a keresztény Magyarország alapjainak letétele –, melyekből kettő, az esztergomi és a kalocsai érseki székhely lett. A hazai egyházszervezet kialakításához évtizedek kellettek, mindez párhuzamosan zajlott a központi királyi hatalom megerősítésével. István sorra győzte le és hódoltatta meg a régi, törzsi rend híveit, legnagyobb ellenfelét, apja testvérét, a dunántúli Koppányt még királlyá koronázása előtt, bajor támogatói segítségével győzte le. Uralmának kiterjesztése és a törzsfők meghódoltatása egészen 1028-ig eltartott. Sorra győzte le az erdélyi Gyula, a bolgár Keán, Aba Sámuel, a békési Vata, és Ajtony vezér seregeit.

Bajor Vencellin legyőzi Koppányt. Képes Krónika

Bajor Vencellin legyőzi Koppányt. Képes Krónika

A kiépült erős központi, királyi hatalom Szent István öröksége, mely az egész Árpád-kor uralkodói mintájaként szolgált. Emlékezetének szakrális méltóságát szentté avatása adta meg, melyre 1083-ban került sor I. (Szent) László uralkodása idején, királyi közbenjárásra.

Külpolitikájának alapjai összekapcsolódtak országépítő törekvéseivel. Szent István hatalmának megszilárdulása a nyugati és római katolikus orientáció megerősödését jelentette szemben a bizánci, dél-keleti iránnyal, vonzáskörrel. Ez nem jelentette a nyugati hatalmak túlzott, ellenőrizetlen befolyását. István király külső fegyveres konfliktusai elsősorban – bajor kapcsolatai ellenére – a németekkel szembeni védekezésben, másodsorban a besenyőkkel vívott harcokban csúcsosodtak ki.

Uralkodása második felében a német császárokkal való feszült viszony volt a jellemző. A magyar királyság erejét bizonyítja azonban, hogy Szent István évszázadától kezdve erős középhatalomként tekintett Európa Magyarországra. Ez István határozott, sokszor könyörtelennek tűnő politikája nélkül nem alakulhatott volna így.

I. (Szent) István. Képes Krónika

I. (Szent) István. Képes Krónika

Az államszervezet működésének megalapozásaként, az ezeréves magyar törvénytár első elemeiként két törvénykönyv fűződik a nevéhez, melyek német mintára, de a magyar sajátosságok figyelembe vételével születtek.

Számos fontos rendelkezés közül kiemelkednek az alábbiak. Minden 10 falunak egy templomot kellett építenie és papját eltartani, ezzel együtt kötelezővé tette a misére járást is vasárnaponként. István törvényei a tulajdonviszonyok átalakítása érdekében megváltoztatták az öröklésre vonatkozó addigi magyar szokásokat is, védve ezáltal a magántulajdont. A világi hatalom központjává Székesfehérvárt, egyházi központnak Esztergomot tette meg. Megkezdte a pénzverést, és kivetette az első adókat, a legfőbb forgalomban lévő pénz az ezüstdénár lett. Megindította a nomád népelemek letelepedését, a földművelés vált az emberek fő megélhetési forrásává, ezáltal jelentős életmódváltozáson is keresztülment a magyar nép. A földek nagy része királyi birtok lett, amelyekből adományokat és ezen felül tisztségeket (ispánságokat) juttatott híveinek.

I. István dénárjai. Wikimédia

I. István dénárjai. Wikimédia

Szent István sorstragédiája, hogy két fiát is elveszítette. A trónörökös Imre herceg 1031-ben történt tragikus halála megakasztotta a király egyenesági utódlási terveit. (Fiához írt Intelmei a korai magyar uralkodói gondolkodásmód kincsestára.) Kényszerűségből lánytestvére gyermekét, az itáliai gyökerű Orseolo Pétert jelölte ki utódjának. Ezt megelőzően kemény eszközökkel leszámolt a családján belüli lehetséges trónkövetelőkkel, mégis közülük az egyik legfontosabb, Vazul utódai örökítették tovább az Árpád dinasztiát.

Szent István uralkodásának jelentősége a legnagyobb középkori európai uralkodókéhoz mérhető. Európában végleg gyökeret eresztett népet, írott törvények alapján működő jelentős királyságot, és erős keresztény bástyát hagyott örökül utódaira.


[/tabgroup]